Reddaposta Bamako Team

Túl vagyunk mindenen! Elvitték a Shogunt hosszas huza-vona után. Kifizettūk a szállást, már csak az indulást várjuk. Èppen a kūlönböző tranzakciókra isszuk az áldomást, kisūveges sörök segítsègèvel. Este indulunk HAZA!

Korán felébredtem és kaptam egy jó kotyogós kávét Gábortól és Pistától, akik indultak haza a 09-es autóval. Összepakoltam és várok. A többiek még alszanak. Nem kell kapkodniuk 10-re jön az ember a pénzzel -reméljūk.
23:00 órakor megyünk ki a repūlőtérre és holnap már otthon alszunk.

Hosszú napunk volt, most ment el az utolsó autónepper. Nagyon nehéz most eladni a járgányt. Nem csak azért, mert lehozott ide minket és egy kicsit meg is szerettūk, hanem  mert nem akarnak szinte semmi pénzt adni érte. Most úgy tűnik, hogy sikerūlt megállapodni, holnap 10-re jönnek vissza, de ez is csak akkor lesz biztos ha itt lesznek és kezūnkben lesz a pénz. Nagy nehezen elment a 84-es is, de a 09-es nem. Azt hazaviszik.
Andrásék (03) ma reggel elindultak haza autóval, este pedig a Baka Team repūlővel. Gáborék holnap hajnalban indulnak a Bakák autójával.
Reggel eladtuk a sátrakat és a többi alvó felszerelést. Utána egész nap a neppereket vártuk hiába. Jönnek, jönnek, de sehogyse értek ide. No problem mondogatták nekūnk a srácok, akik intézik a dolgainkat. Ezért délután beugrottunk a kézműves piacra maszkot vásárolni. Több százszor mondtam el, hogy nekem már van otthon nem kérek köszönöm.
A repūlőjegyeinket is megvettūk Londonig. Holnap indulunk haza és ha minden rendben megy estére otthon is leszūnk.

Visszajöttūnk a záró buliról. Szerencse, hogy útközben megvacsoráztunk a szokott helyūnkön. Enélkūl teljesen feleslegesen hagytuk volna el a szállodát. A buli egy helyi menő klubban volt, ahova belépőt kellett volna fizetni, ami szerintem gyalázat Persze nem ment be a társaság. Illetve Peti, Zozo (09 autó) ès èn becsusszantunk a tulaj engedélyével, hogy megkeressūk az egyik Gumisembert, mert meg akarta venni az autóját. Bent isszonyatosan hangos zene szólt, sok hostess lány (főleg Szenegálból) volt és kevés bamakos. Minden baromi drága volt és ūres volt a parket. Gyorsan leléptūnk mi is és jöttünk a többiek után a szállodába. Négy éve itt Bamakoban isszonyatosan jó buli volt szervezve. Helyi zenészekell, étellel, itallal. Az méltó lezárása volt a versenynek, nem egy ilyen nesztek efektus. Míg várakoztunk, jöttek többen is a bulira, de mikor meghallották, hogy fizetni kell a belépésért visszaūltek a taxikba és elmentek. Volt, aki ugyan kifizette a belèpőt, de gyorsan eljött, mert drága volt minden ital. Méltatlan befejezés, mint két éve.
Lefekszūnk és holnap korán reggel elbúcsúztatjuk Szilvát és Andrást, indulnak haza a Defenderrel. Még az eladásokat kell elrendeznūnk és jegyet kell vennūnk London-ig, lassan indulunk haza.

Reggel kipakoltam az autóból, amit nem szeretnénk itt hagyni. A sátrakra, székekre a szállodában mondtak egy igen szerény árat, elkūldtūk őket. 11 után elindultunk a többiekkel az adományokat leadni, de az itinerben szereplő koordináták rosszak voltak, nem lett belőle semmi. Utána bementūnk a célba, de csak egy nagy káosz volt. Mèg a szokásos kapu sem volt feállítva. Kicsit mindenki le volt ejtve. Villám is csak a kūlföldiekkel áll szóba, nekūnk még nem is köszön. Vártunk a napon pár órát egy fontos emberre, de csak 4-re jön állítólag. Testūletileg leléptūnk ebből a kuplerájból. Majd este elnézūnk a bulira. Délután jönnek talân megnézni az autókat.

Diemmaban kényelmesen kezdtūk a napot. Reggelire friss meleg kenyeret ettūnk,  amit gyerekek hoztak a táborba. Átmentünk az “időkapun” – elkezdtūk a versenyt – de hosszas tanakodás és térképészkedés után úgy döntött a négy csapat, hogy az autók műszaki állapotára tekintettel (nekünk megint eltörött a javított gátlónk) egyenesen lemegyünk Bamakoba és kihagyjuk a szombati napot, ami csak egy több száz kilométeres varga betű lett volna a szavannán.  Megkerestük a négy évvel ezelötti bamakoi szállásunkat, de sajnos már megszünt. Helyiek elvezettek egy, a Niger partján lévő elfogadható szintű szállodába. Fūrdés, közös vacsora alvás volt a programfüzetünkben, részt vettünk mindenben. Holnap délben bemegyünk majd a befutóra.

Reggeli eligazításon bejelentették, hogy a versenynapot törölték és mindenkinek a közúti határon kell átkelnie a mali határon. Senki nem mehet át a zöld határon. Mi 15 órára értünk a határra és valamivel 21 óra után jöttünk el a 84-esekkel. A 03 és  09 még sötétedés elött el tudott indulni. Az itiner szerint a vámpapírunkat az első városban kellett volna felvennūnk. Egy órát keresgèltūk más csapatokkal egyūtt a vámhivatalt, ami persze zárva volt. Végūl hosszas telefonos kinlódás után kiderūlt, hogy papírokat levittèk a táborba ès majd reggel fogják kiosztani. Itt lett vègem teljesen ès beūltem hátra aludni. Hombre és Peti hozták le az autót az utolsó 120 kilóméteren Diemmaba. Éjjel egyre értūnk oda. A 03 és a 09 foglalt nekūnk helyet a táborban, kidobtuk a sátrakat és azonnal elaludtunk a helyiek hangos bulizása ellenére.

A mai napot egyūtt teljesítette a 03, 09, ès mi. Az egyik faluban sikerült az egyik hátsó lengéscsillapítót megheggeszteni a másikat pedig kicserélték egy toyota hátsó gátlóra. Megszūnt az autó ringása, tudunk rendesen menni. Este a táborban Szilva és András sūtött hagymás krumplit hússal ès virslivel. Holnap átkelūnk Maliba, ott már lesz rooming tudok telefonálni. Minden OK.

A mai nap az állatok legyalulásának napja volt. Többen ūtötek el állatot. Minimális személyi sérūléshez jelentős anyagi kár társult. Mi kikerūltūnk mindent szerencsére.
Reggeli eligazítás után vissza mentūnk a szállásunkra, és megreggeliztūnk. Tankoltunk, lemosattuk a marokkoi sarat, feltöltöttūk a víz és kenyérkészletūnket és 10 órakor elindultunk az esti szállás felé. Főleg aszfalton jöttūnk csak délután hasítottunk egyet a szavannán. Napközben volt egy kis szerelés is a Defender-nek szakadt el az ékszíjja. Nekūnk teljesen elfogytak a hátsó gátlóink a szavannán, úgy ringatózik az autó, mint egy hajó. 3/4 7-re értūnk a táborba, sátorverés, vacsora, rövid beszélgetés és alvás. Még most is jöttek résztvevők, lelkesen kalapálják a sátrukat. Ez minket már nem zavar, fáradtan dőlūnk le aludni. Molnap megyūnk a mali határ közelébe, Kifa-ba. Minden rendben van.

Túl vagyunk a mai napon is, amit aszfalton teljesítettūnk. A rommá fogyatkozott lengéscsillapítóink problémáját sikerūlt orvosolni. Az egyik szárát megheggesztették, a másikat pedig kicserélték egy toyota gátlóra. Este a táborban vidám társalgás közben megvacsoráztunk. András és Szilva (03 autó) a konzerv előétel után megvendégelt minket hagymás sūltkrumplira és sūlt virslire, húsra. Este kiegészūlt a négyes fogatunk a   84-es csapattal. Ők az ūzemanyag tankjukat foltoztatták be egy helyi mesterrel. Nem jöttek tegnap velünk, hanem egyenesen a mai kifai táborba mentek tegnap.